A nap, mielőtt megérkeztél
Biztosan nyolckor mentem el otthonról, ahogy mindig is szoktam
A vonatom, biztos vagyok benne, épp akkor hagyta el az állomást, mikor kell
Biztosan a reggeli lapot olvastam a város felé tartva
S átfutva a vezércikket a homlokom ráncoltam
Elrendeztem az asztalom negyed tíz körül
Olvasandó levelekkel, és szignálásra váró papírhalmokkal
Ebédelni mehettem fél egy táján
A szokásos helyre, a szokásos emberekkel
S ráadásul egész biztos, hogy esett is akkor
A napon, mielőtt megérkeztél
Hetedik cigarettámra gyújtottam fél háromkor
S akkoriban még soha észre sem vettem, hogy nyomott vagyok
Végigküszködtem a nap teendőit
Anélkül, hogy bármit is sejtenék, egy részemet elrejtettem
Ötkor biztos leléptem, soha nem volt másként
Szokás dolga, melyet azóta űztem, hogy befejeztem a sulit
A vonat hazavitt ismét
Kétségtelen, az esti lapot olvastam akkor
Ó, igen, az életem nyilván rendben volt megszokott keretei közt
A napon, mielőtt megérkeztél
Nyolc körül kinyitottam bejárati ajtóm
Előtte megálltam útközben, hogy vegyek egy kis kínait otthonra
Biztosan tévét nézve vacsoráztam
Azt hiszem nem volt egyetlen Dallas-rész sem, mit nem láttam
Ágyba bújtam negyed tizenegy körül
Sokat kell aludnom, úgyhogy szeretek ágyban lenni addigra
Egy ideig biztosan olvastam
A legutóbbi Barbara Cartland-t vagy valami hasonló stílusút
Vicces, de fel sem tűnt, hogy cél nélkül élek
A napig, mielőtt megérkeztél
S leoltva a fényt
Ásíthattam, s összegömbölyödtem egy újabb éjszakára
S a tetőn kopogva biztosan hallottam az esőt
A napon, mielőtt megérkeztél
