Magányosan kúszik az éj
Magányosan kúszik az éj
Mint a tinta a szökőkútban
A nappal megvakult
A remény lezuhant hegyéről
Rázd öklöd az ég felé
Lőjj szemébe nyílvesszőt
Kígyószemű csillagok
Figyelnek hidegen és ravaszul
Megvetésük tükrözi a folyó
Hol szerelmeink összetörnek és halva születnek
Rázd öklöd az ég felé
Lőjj szemébe nyílvesszőt
Egy kastély a hóban
Ablakai fényt vetnek
A hollófekete ég ellen
Mert egyedül szárnyal az éj
