A fuldoklás
Három napig fenn
Három napig fenn
Aztán hat napig lenn, a föld alatt
A vágások nem érinthetik a lábam
Botorkálva, csúszkálva, dermedten zuhanva
A kezek nem kívánt bőrrel fonódtak össze
Vagdosva, elrejtőzve, némán hívva
Te, vályogkunyhókban
Te, nyomorálom szerelmese
Te, mészárlásra öltött kesztyűkben született
Te, lányaid és fiaid öltöztetve
Mint te – én is összetört vagyok és törékeny
Mint te – én is először ízlelem meg a szívem
Mint te – én is szendergésből élek
Mint te – én is magam mögött hagytam a szemeim
És majdnem legyőzetve még mindig fuldoklom
Még mindig fuldoklom
A nyolcadik nap,
Aludj a nyolcadik napon
Visszaküzdöttem magam az elsőhöz
Nem hullanak gyengéd ujjak a szememre
Könnyezve, kíváncsiskodva, vakon harcolva
Nincs már józanság, amely talpra állítana
Egy üres szobában vagyok
A könyveidet égetem
Elveszek veled az ágyban
Összetörve a tükröket,
Hogy végezzek mindennel, amit láttam
Mint te – én is összetört vagyok és törékeny
Mint te – én is először ízlelem meg a szívem
Mint te – én is szendergésből élek
Mint te – én is magam mögött hagytam a szemeim
És majdnem legyőzetve még mindig fuldoklom
Még mindig fuldoklom
