Alkonyat
Minden csendes, a mozdulat rideg
Ahogy útra kelek, szembenézek a széllel
Belélegzem a vonakodó levegőt
A fák felől ezernyi hang
S a fény elhalványul, ahogy elsétálok
Ahogy álmodom, ahogy süllyedek, az éjbe menekülök
Figyelve mások életét
Belélegzem a levegőt
Ez az összes mozdulat kétes
Mint egy rózsa, a szemekbe csapódnak
Ahogy az alkonyatban sétálok
Egy árnyalak most áthatol rajta
Voltak jobb idők is, voltak jobb idők is
A szemek tágra nyílnak, többé semmitől nem félnek
Voltak jobb idők is, voltak jobb idők is
Látószögem kitágul, átfogja a láthatárt
Ledobom a terhet, biztonságban érzem magam, szabad vagyok
Azt gondoltam, a világ félig-meddig egyfajta őrült, gyengéd mennyország
S a zaj, melyet érinthetek
Megborzongat és megrémít
Mert tudom, biztosan egyedül vagyok
Egy olyan világban, mely sosem nyújt reményt
Kit érdekel… Még téged sem
Nyújtsd felém a kezed
Végem van
