Fürdésidő
Van ez a városi mocsok
Teljesen elborítja csupasz kezeim
Mélyen beivódik a ruhákba
Amiket viselek
S minden lépést egy újabb követ
Minden órára néhány újabb következik
Míg a másik oldalon nem vagyok
Nekidőlve az ajtódnak
Folyik a csap, kedves?
Páragőzös a levegő?
Találhatok végre egy helyet
Ahol a szégyen könnyei kitörhetnek belőlem?
Minden lépést egy újabb követ
Minden órára néhány újabb következik
Míg a másik oldalon nem vagyok
Nekidőlve az ajtódnak
Van ez a szag, oly édes, szinte már beteges
A szobába is követ engem
Rothadó parfümként lóg a levegőben
Sosem fürödtem benne, kedves
Négykézlábra estem
Oly messzire jutottam, hogy, nos
A részévé váltam ennek az egésznek
Átgázolok rajta
Tudod, hogy már a nyakamig ér?
S nem tart soká, mire összecsap a fejem felett
S csak a gondolatod tart fenn...
Azt hittem ismerem ezeket az utcákat
Tudom, merre vezetnek
S mindig hazatalálok
Van ott valami, amit nem hagyhatok egyedül
A vonatok egész éjjel száguldanak
Mindent hátrahagyhatunk
Csak a ruhát hozd, amit akkor vettél
Mikor először találkoztunk
Tudom, hogy kifakult, kedves
Tudom, hogy rongyos és elhasznált
Ebben a ruhában sosem szerethetlek jobban
Átgázolok rajta
Tudod, hogy már a nyakamig ér?
S nem tart soká, mielőtt összecsap a fejem felett
S a szerelmembe szívom, belélegzem
