Az ember, aki eladta a világot
Továbbmentünk a lépcsőn
A múltról beszélgettünk
Bár nem is voltam ott
Azt mondta, a barátja vagyok
Ez eléggé meglepett
A szemébe mondtam:
Azt hittem, magányosan haltál meg
Már réges-rég
Ó, nem, én nem
Sosem vesztettem el a fejem
Szemtől szemben állsz
Az emberrel, ki eladta a világot
Nevettem, és kezet ráztam vele
Aztán sikerült hazajutnom
Alak és hely után kutattam
Éveken át vándoroltam
Döbbent pillantást vetettem
Az összes millióra itt
Már réges-rég
Magányosan kellett meghalnunk
Ki tudja? Én nem
Sosem vesztettük el a fejünk
Szemtől szemben állsz
Az emberrel, ki eladta a világot
