Színes por
Ezüstösen csillogó mezők és rétek
Fekete és szürke az erdők sora
Alkonyatkor pillangók szárnyalnak lebegve
Az est ölébe menekülve
Borostyánszín árnyak hervadnak
Az időkoptatta, színes porban
A remény forrása kiapadt, kiszáradt
A fákról már a lomb lehullt
Ködhullámok az árkok felett
Szürkén és feketén hullik alá a lepel
Acélkardok csendülnek tompán
A világot sötétség fogja át
