A lángoló évszak
Van egy gyenge pillanatom
Egy nem szűnő pillanat
Magányosan önmagamban
Minden változik
Úgy tűnik, minden megváltozott
Mintha csendben kicseréltek volna
Mindent valami lelketlennel
Égesd fel
Mi történt a szellemmel
Végtelen erejével
Felfalták talán
És helyére engem tettek
Árnyékomban növekedtem
Vagy csak magamba olvadtam
Az emberit helyére rakták végül
Égesd fel
(Láttam magam ellenségem szemével
Aki eldönti bukásom
Megérintve szívem
Hol az érzelmek fejet hajtanak bámulatukban
(Könnyed Jóslat – Rejtélyek Őrzője)
Találkoztál velem, számítva közvetlenségemre
Egy dallamfoszlányban
Egy váratlanul őszinte, elejtett szó
Talán vállon veregetlek ezért itt)
Gyújtsd fel
Lobbantsd lángra képmásod
Gyújtsd fel
Lobbantsd lángra a változás tüneményét
Még enyém a vidék
Ahol az elme elbűvöli
És elaltatja a képzetet
Ahol ifjúságom, életem és szépségem örökre ragyog
Ahol szemeim a létezéstől lángolnak
Mindannyian egyetlen pillanat vagyunk
Életünk összeforr
