Még virágzik a szellemben rejtőzve
Még virágzik a szellemben rejtőzve
A hazalelkű föld,
Honnan a történet származik,
A fényről, mely letépte
A gyermekszívű templom béklyóit,
Fényesen ragyogva öleli át,
Ha a gond árnyéka
Termeibe hatol,
De kimondja az első hazugságot
A gondolat számára
Ledönti a templomfal
Kristályos köveit
Így ölöd meg bennünk
Az isteniség és a fény mellett tett hitet
S könnyek bősége árad belőlünk,
A belső történet,
Feledve a meséket,
A mágikus béklyó szétszakad
És hontalanul bolyongunk
A szív földjén, árván.
