Bánat nélkül
Tudom, hogy elhagysz, ez már túl régóta esedékes
Mert már túl hosszú ideje semmi újat nem nyújtok neked
Viszlát, száraz szemekkel figyeltem, ahogy repülőd eltűnik nyugatra a holdtól
S oly fura volt egyedül elsétálni
Bánat nélkül
Nincsenek búcsúkönnyek
Nem akarom, hogy visszatérj
Csak bőgnénk megint
Mondj búcsút ismét
Óráid üres szobákként visszhangzanak
Az egymással megosztott gondolatokat csak én őrzöm már
Felébredtem múlt éjjel, és beszélni kezdtem hozzád
Elfeledve, hogy már elmentél
S oly fura volt ébren feküdni egyedül
