A magány nagyszerű
Felkeltem ma reggel és gitároztam,
És nem kellett lehalkítanom miattad.
Mindig úgy teszel, mintha valaki másnak kellene lennem,
Mi van, ha arról a valaki másról kiderül, hogy nem szeret téged?
Úgy tűnik, a szabadság az egyetlen szeretőm most,
Magánynak tűnik, és a magány nagyszerű.
Kimozdultam ma itthonról, és nem kellett hívjalak,
Igen, nem kellett tudnod, merre is járok egyáltalán.
Buszra szálltam és sétálgattam mindenfelé a városban,
És sosem éreztem még jobban, hogy élek.
Ürességnek tűnik, ha éjszaka kimozdulok,
Magánynak tűnik s a magány nagyszerű.
Ürességnek tűnik, de ez az üresség az enyém,
Magánynak tűnik s a magány nagyszerű.
Igen, a magány nagyszerű.
Igen, a magány nagyszerű.
(fordította: Umenhoffer István)
