Amnézia
A nap savszem
Benső gyönyör mar szét bennünket
Vékony fehér bőrödön lyuk tátong
Sosem leszünk többé tiszták
Kezünk két törött karom
Órákig túrjuk a földet
A hangot a padlóba temettem
Hogy uraljam az érzést
(Amnézia)
A város zsúfolt szoba
A föld bezáródó kripta
Kezemben tökéletes méhed
Mikor leheleted obszcén
Szívem ólomdoboz
Az ideák elforduló zárak
A levegőt elzárták
S e gépből szívod
(Amnézia)
A nap nem kel fel ma
Gyerekek, ti maradtok, ahol vagytok
Az olaj sűrű és fekete
A szex műanyaggal teli űr
Az elnök szája egy kurva
Mikor a közönség gyilkosságot kiált
Nincs többé hely az erősnek
Minden emberi biztosan rossz
(Amnézia)
