Ezernyi méh
Az alkímia csuprában
Süllyedő hajóra mosódik az elme homokja a tengerből
Kusza fonalat irányítva
Elkoptatott csel az ágy széli gubancban
Fájdalmas vággyal írva
A ragyogó mag könyve nem lebeghet
Hajnalban ébredtem
Gondoltam, mondok neked valamit
De már amúgy is elfeledtem, mit
Kedves tőled, hogy maradsz
Összetört tükrökben láttam magam
Mindegyik más vonások visszhangja, sosem ugyanaz
A darabok a falon lógtak
Kitartottak egy ideig, mielőtt kiesnek a játékból
Ám úgy is dönthettek
Hogy nevem feloldva áramlanak
Hajnalban ébredtem
Gondoltam, mondok neked valamit
De már amúgy is elfeledtem, mit
Kedves tőled, hogy maradsz
Csodás álmom volt
Ragyogó fák kertjében
Gyümölcsök és indák az éjben
A levelekből különös fény sugárzott
Közelebb kúsztam a színes alakokhoz
Köpenyem és ruhaujjam fénybe borult
S hirtelen hang kélt
Halk zümmögés körös-körül, de nem a szél
Szállva a kertben
Hol kezem és hajam virágok érintették
Ezernyi méh
Hajnalban ébredtem
Gondoltam, mondok neked valamit
De már amúgy is elfeledtem, mit
Kedves tőled, hogy maradsz
