Az ajándék
Nevetések
Nevetések megint
Szerelemtől meggyalázva
Kétségbeesett őrültként
Mikor ingyen ajándék volt
Mikor szerettelek, kedves barátaim
Égett bőr
Sebek és virágok
Mert mindig túl sok
Élni és érteni
Anélkül, hogy
Egy kéz fogná kezem
Anélkül, amivel
Elérhetném a célt
Mikor azt hiszed
Könnyeid elapadtak
Ismét csak
Meglep a fájdalom
Máshogy
Másképp
Még egy csomó szöget
Nyelve le csendben
Eljön az idő
Mikor a csend könyörtelen
Súlyos kőként
Mellkasodon minden éjjel
A némaság sikolyát
Szüntelenül hallod
Könyörögve, hogy meghalljanak
Megragadod annak kezét
Kivel törődsz
Kit legjobban szeretsz
Oly hangosan sikoltasz
Hogy egyetlen hangot hallj
És elrémiszd az embereket
Körös-körül az embereket
Hideg kedvességük
Kardként fog
Az akaratba mélyedni
Az akaratba, hogy újra lélegezz
Abban a pillanatban
Ne bánd
Hogy az ajándékot eldobtad
S az erőt megtartottad
Ezt a napot velem töltötted
Emlékezz rá
