A kardok rozsdásodnak, a szívek porrá válnak
Hagyjuk, hogy dalaink
A vonat zajába
A tömeg morajába fulladjanak
Nyúlós, sötét borral nedvesítjük torkunk
S tósztot mondunk e vérnászra
Új láthatárokra, egy új hajnalra
Új és hanyag nagylelkűségre
Mert a mi földünk a szabadok földje
Győzünk, meghalunk vagy árulóvá válunk
És a kardokat rozsdásítjuk, a szíveket porrá változtatjuk
Nevünket hiába írjuk
Vérbe és lángvirágokba
A kardok rozsdásodnak, a szívek porrá válnak
Mind vakok és félrevezetettek
Elzöldülünk az irigységtől
Mindent vadvirágok közé fullasztanak
Betörjük az ablakokat, hogy levegőt kapjunk
Az arany hajnal a miénk
Mert ma éjjel vége a habozásnak
Hogy kifárasszuk istent
Tönkretegyük őt
Máshoz ne könyörögjünk
Kiegyezünk a halállal
Hogy eltemessük a koronát
Elhallgattassunk minden szeretőt
A kardokat rozsdásítjuk, a szíveket porrá változtatjuk
Nevünket hiába írjuk
Vérbe és lángvirágokba
A kardok rozsdásodnak, a szívek porrá válnak
Mind vakok és félrevezetettek
Elzöldülünk az irigységtől
