Fák és virágok
A hajnal megrepeszti a sötétet
S megtöri
Éber óráim csendjét
S szívverésem engedélyét
Mert utálom a fákat
És utálom a virágokat
És utálom az épületeket is
Ahogy fölém tornyosulnak
Hát nem érted?
Annyira megrémültem
Senki sem tűnik rémültnek
Csak én, csak én
Muszáj látnom
Hogy felkelt a nap
Az ablakomban, a világomban
Édes börtön-otthonomban
Mert utálom a fákat
És utálom a virágokat
És utálom az épületeket is
Ahogy fölém tornyosulnak
Hát nem érted?
Annyira megrémültem
Senki sem tűnik rémültnek
Csak én, csak én
