Kik vagyunk most?
Ó, mily gyorsan fordulnak át a lapok kezeim közt
Életem most hidegebb
Az egykori, fényképen megörökített idők
Elgondolkoztatnak
A rideg, téli kőben
Amennyire én tudom, semmi sem igaz
Ahogy egyedül üldögélek, azon tűnődve
Ismertelek egyáltalán?
Ahogy feltárul az ajtó, üdvözlés hallatszik
Sötétségben botorkálok
S kezem távoli idők felé nyújtom
Meg kell ragadnom őket
"Ó, különös itt lenni', de valahogy
Nem értesz meg engem
Ahogy minden szavam elvész, érzem
Nem tartozom ide
Elvesztünk?
Kik vagyunk most?
Ahogy felbukkan az állomás, egy kéz eltörli félelmem
Lassan visszatérve
Mint egy rejtélyes felleg, elveszve a tömegben
Mit sehogy sem ismerhetsz meg
Kezem különös,jelentőségteljes gesztussal felemelve
Figyelem, ahogy az idő közelebb hozza
Távozásom pillanatát
Elvesztünk?
Kik vagyunk most?
