A tökéletes eón
Hagyd hát nőni a magányt
Vond magad vissza mindenek kezdetéhez
Állj legelő csordák sorába
Fekete földön immár hajnal hasad
Itt a sötét suttog, vele sosem találkoztunk
Csábítván emel fel először
Legyenek bár álmok, átkok vagy áldások
Minden emberit érintetlen hagy
Szellemek, bölcsek közössége
Talán óceánok, térítők alkotta térben
Talán mégsem
Sokak emelkedett álmaként
Ám soha senki sem tapasztalt semmit
Mi a sötét elől nem illan el
S most szűk kör kezdődik
Vemhes, tragikus, gyors
Nagy ismétlésről ki tud bármit
Csak a sötét vár helyén
