A gyötrelem éjjele
A rettegés ideje körbeforgat
A határtalan rémület elzárja a meggyengült lelket
Az éjszaka csendje félelmet csepegtet az elsötétült értelembe
Üres gyötrelem zúzza szét a még megmaradt reményt
Messze menekülök, mélységes árnyakat vető erdőkön át
Elszököm a falaktól, melyek körülvesznek és megbéklyóznak
Lélekszakadva keresve a fényt
De megsebzett harcosként zuhanok vissza
Teljes vereséget szenvedve, de nem az ellennel
Hanem önmagammal, egy jó baráttal vívott küzdelemben
A küzdelemben, melyről nemrég megértettem:
A félelemhez vezető úthoz bilincsel
Várva a hajnali napfényre
Melytől meleget remélhetek
De holnap, mikor a nap felragyog
Miféle végzet vár majd lelkemre?
