A fény
Mennyország, mennyország
És emlékszel a legsötétebb pillanatra,
A legfeketébb, átvillanó gondolatokra?
És emlékszel, amikor túl sok idő,
Amikor túl sok időm volt?
Ó, ezek a napok
Ó, mind az enyémek
És emlékszel, mikor sétálsz?
Magadban beszélsz
Az utcán
Őszidődben, télidődben
Télvíz idején
És emlékszel, mikor zuhansz?
Mindenképp észreveszem:
Nincs fény a szemedben, a szemedben
Neked adom páncélom, neked adom diadalom
Neked adom, ami igazán az enyém
És ha akarod
Add nekem, ó, a mennyeket
Mert a menny enyém kell hogy legyen
