Altató
Az őrület elhagyja a nappalt
Ragyogón szárnyalva
Ahogy a hold csorba sugarakban
Kiköp egy újabb éjszakát
Csodás lepelbe burkolva
Nyugodt és töretlen
Ahogy lefelé csavarodsz
Az agyag és feszült vonaglás világa felé
Az álomhattyú megpördül
A kocsikerék átfordul
Odalent, mélyen ibolyaszín szárnyadban
A nap emelkedni kezd
Lerázva reggele pengéit, hogy megolvassza fagyott szemeid
Az álomhattyú megpördül
s így rejti el a fájó és vágyódó szívet
Maradj csendben
Álmatlan gyermek
Vigyázok majd rád
