Viharban
Csatába hívtuk a veszedelmet
Csillagtalan sors-éjben
Elfehérült ajakkal indulunk neki
De ifjú szívünk kacag
Utat enged az éjszakának
Dobok hangja szól
Hívásuk mennydörgésben visszhangzik
A távolból ágyúszó közeleg
Legszebb daluk ifjak éneklik
A világot rohammal vesszük be
Tűzforró a könnyek tengere
A haza földjét áztatja majd
Isten kegyelméből rontunk előre
Mikor golyók fütyülnek körülöttünk
És eskünkhöz hűen zuhanunk el
Miben minden forró szív osztozik
Elrothadunk a csatamezőn
Igaz hősök nyughelyén
A világot rohammal vesszük be
Ha aztán másnap új szellő
Űzi el a harc gonosz fuvallatát
Buta mohóságában
Hollónép rágódik csontunkon
Holtnak maradni hiábavaló
Csata vérszomja gyötör
Felkelünk hát az utolsó napon
S az ellen vérével mossuk le
A világot rohammal vesszük be
