Én-halál
Segítő kézzel hagyva el az életet
Nem akarok visszatérni
Nem láttuk napszemüvegben
Így felemeljük
És énünk halott
S csapdába estél tízlábnyi sikolyban
Kék csillagok lebegnek a műanyag képernyőn
Adj valamit, amitől jól leszek
Mert ez sav a fejemnek
Gyerünk
Ötven mérföld sivatagi ég
És felizgattál
Nem beszélhettük, ezért
Szavainkat ruhánkra varrtuk
Ahová fejünket varrtuk
Mesteri felderítők fénygömb-sugarakon
Emberek mozdulnak, fákként reszketnek
Adj valamit, amitől jól leszek
Mert ez sav a fejemnek
Gyerünk
És fejberúgsz, élek, halott vagyok
S a színek változnak, mint ötvennégy lábnyi fal
Szokásos elbaszás
Ne ölj, egyedül vagy
Betegen, mérföldekre otthonodtól
S a sors megragad, ahogy elveszted fejed
Motorok pörögnek fel, szemeid az éj
És feldobsz
Nem szerethetünk, mert
Összetörjük szívünk
Szavakon, ahová fejünk varrtuk
S hátam mögött beszélsz
S hátamban beszélsz
Adj valamit, amitől jól leszek
Mert ez sav a fejemnek
Gyerünk
És fejberúgsz, élek, halott vagyok
S a színek változnak, mint ötvennégy lábnyi fal
Szokásos elbaszás
Ne ölj, egyedül vagy
Betegen, mérföldekre otthonodtól
S a sors megragad, ahogy elveszted fejed
