Long Lankin
Lovát nyergelvén az úr így fordult hölgyéhez:
Őrizkedj Lonk Lankintől, ki a mohosban él
Útjára indulván az úr így fordult hölgyéhez:
Őrizkedj Long Lankintől, ki a szénában él
Zárj be minden ajtót, minden ablakot
S nézd meg, nincs-e rés sehol, amin bekúszhatna
Így hát minden ajtó, minden ablak bezárult
De egy ablak résén Long Lankin mégis bekúszott
Hol a ház úra? - kiált Long Lankin
Úton Londonba - felelt a hamis dajka
Hol a ház asszonya? - kiált Long Lankin
Kamrájában alszik - felelt a hamis dajka
Hol a ház örököse? - kiált Long Lankin
Bölcsőjében alszik - felelt a hamis dajka
Elkapjuk hát, és egy tűvel megdöfködjük
Hogy anyját hozzá lecsábítsuk
Megragadták hát, s egy tűvel döfködték
S a hamis dajka tálat tartott a kifolyó vérnek
Ó, dajka, hogy szunnyadhatsz, ó, dajka, hogy alhatsz
Mikor kisbabám sír és könnyezik
Ó, csitítottam tejjel, meg is paskolgattam
Jöjj hát le hölgyem, hogy öledben elringasd
Hogy is mehetnék az éj sötétjében
Mikor tűz sem lángol és gyertya sem ég
Ám lejött mégis, nem érezve bajt
Lankin pedig készen állt, hogy karjába kapja
Vér van a konyhában, vér a hallban
Vér a szalonban, hol a hölgy elzuhant
Vér a szalonban, hol a hölgy elzuhant
