Aprópénz a mennyeknek
A hullákat űzve láttuk, ahogy az ezüst madár felrobban
Lábujjhegyen áttipegtünk a füstfalon, s megragadtunk egy kezet, de rájöttünk: nem tartozik senkihez
A romokon étkeztünk, fehér szalvétával a nyakunk körül, fogtuk műanyag kanalunk és ettünk
Addig ettünk, míg csak mozdulni tudtunk, míg a napnyugta vörössé nem varázsolta a sivatagot, s a megriadt lelkek a feledésbe nem emelkedtek
Megvan az ára a paradicsomnak
Átkényszerítenek a tű fokán
A mi árunk
A mi döntésünk
Ritkán hozunk jót
Egy dagadék bűntudatos arccal hátramaradt, s táskáját próbálta rejtegetni, miközben angyali ének hangzott:
“Azt nem viheted magaddal…”
Nekünk azt mondták, a mennyország arannyal van kikövezve, de valahonnan érkeznie is kell
Megvan az ára a paradicsomnak
Átkényszerítenek a tű fokán
A mi árunk
A mi döntésünk
Ritkán hozunk jót
