A magányos
Inkább foglalnék egy étteremben asztalt
Mintsem még egy étkezés egyedül
Érzem a Magányost arcomban
Mikor ilyen idős leszel
Jelentős másik nélkül
Az emberek ronda kiütésként kezelnek
Nincs "plusz egyem" vacsorameghívásodra
Érzem a Magányost arcomban
Nem így terveztem
Semmi sem jött össze
És már nem is hiszem, hogy összejönne
Látom a Magányost arcomban
Ám mikor az ébrenlét minden óráját
Egyedül gondolataiddal töltöd
Ez kikészít
Megkeseredsz
És az emberek érzik ezt
Távolságot akarnak
Távolságot keserűségedtől
És tőled
Látom a Magányost arcomban
Napról napra
Küzdesz a csenddel
A némasággal
Tudatában minden pillanatnak
Szerintem a túl sok egyedüllét
Üressé teszi a tekintetet
Ráncossá teszi homlokod
Bánatossá húsod
Még a Magányost is látom arcomban
Kicsit mérgesebbnek tűnik
De nem vagyok dühös
Csak üres
