Pietà
Testünk meghal egymás méhében
Alvástól, láztól legyőzetve
Senki sem jön ma sem
Hogy megfogja e reszkető kezet
Szótlan, gyors vallomások
Szemembe sosem nézel
Ám szégyenlős ölelések sosem hazudnak
Magányainkat ütköztetik egymásnak
Zöld hajnal hajlik
Párás ablaknak
Vérünkben a bor
Meglep minket
Ezúttal
Mint fájdalmad
Oly sűrűvé lesz a sötét
A kecses csapás, mit adtunk
Látványunkban tükröződik
Ma éjjel
