A korhely dala
Házasságot kötöttem
Huszonegyedik életévem nyarán
Harangok szóltak esküvőnkön
Csak most emlékszem rá tisztán
Rendben, rendben, rendben
Nem vagyok többé korhely és agglegény
Megházasodtam, s megjött szomjúságom
Míg hitvesem méhe el nem kezdett csecsszopókat ontani
Addig nem is ébredtem átkom tudatára
Rendben, rendben, rendben
Ézsaiás jött elsőnek, apró, ráncos ujjaival
Aztán Charlotte, majd a hitvány Dawn
A csúnya Myfawny meghalt születéskor
S kegyesen anyját is magával vitte
Rendben, rendben, rendben
Mit tehetsz, ha megözvegyülsz
Nyakadon három kis nyűggel
Csak az új élet szabadságát akartam
Így terhem lerázni kezdtem
Rendben, rendben, rendben
Charlotte-ot eltemettem, miután liliomát megtiportam
Dawnnal könnyen ment, megfulladt a kádban
Ézsaiás küzdött, de simán legyűrtem
Elégettem testét, mert haragom magára vonta
Rendben, rendben, rendben
Így történt hát, hogy szerény mesélőjük
Könnyű és szabad életet élhet
Talán úgy hiszik, kísért még emlékük
De ezzel igazán soha nem törődtem
Rendben, rendben, rendben
