Autópálya Damaszkuszba
Hajnal az autópályán Damaszkuszba
Egy mennyei angyal leintett, s megkért, hogy vigyem a városba
Isten nevében, az autópályán Damaszkuszba
E bölcs és tiszta mennyei angyal idegenvezetésbe kezdett:
“Nézd csak! Egy ezüstszürke és fehér, ragyogó város
Ahol napelemes háztetők csillognak a fényben
És szélerőművek forognak hangtalanul az éjben”
Nappal az autópályán Damaszkuszba
A mennyei angyal, szárnyaival csapkodva, még több izgalmas dolgot mesélt
Hogy egy nap ez az autópálya Damaszkuszba
Nyomtalanul eltűnik, a tarthatatlan elmúlik
“Nézd csak! Az új Új Erdő, a zöld négyszáz árnyalatában
Elterül előttünk, ott, ahol mindig is lennie kellett volna
Növénytani tárház, ameddig a szem ellát”
Alkony az autópályán Damaszkuszba
A mennyei angyal rámnézett és így szólt: ”Nos, mi legyen?
A hosszabb vagy a rövidebb út Damaszkuszba?
Dönts megfontoltan, s úgy találod majd, hogy eljön egy nap az idő
Mikor a porladó víztornyok árnyas romjai
Csupán egy rég elfeledett hatalom borostyánnal borított emlékei lesznek”
El kell-e hagyni a majmoknak Gibraltár szikláját, s a hollóknak a Towert
Mielőtt megvizsgáljuk, s olyannak találjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk?
