Vér az égből
Alvó felfedező
Vándorló elméje
Átkel a határon
Az elme temetőként
Hol holtak forgolódnak
Hol a testek mélybe gyűrűznek
Álomtalan alvás
Fagyos markában
Majd a legalsó feljön
Hajóroncsként a mélyből
Éjhívást hall
Ébredésről álmodik
E ragyogásban
Mely lassú villámként ég
Jégbe égett szavakat lát:
"A világ sebhely
Krisztus testén"
Az állat hatása
Állati hanghatások
Így szól:
"Halál barátom
Gyors véget ígér"
"A világ kínlódik
Végezni kell vele
Isten szadista
És ezt jól tudja"
Az éji ég mélységét
Tükrözik szemei
Azt mondja,
"Minden változik
És mindenki meghal"
S az éj
Felhasítja ereit
A sötétség csapolja
S az üresség betör
Mint a földalatti
Egyre csak közeleg
A világ kínlódik
Mind látnunk kell
Mind fel kell ismernünk:
Minden változik
Mindenki meghal
