Az élet túl hosszú
Nincs bennem igazság
Egy utca ez, ami végül nem változik
Nyújts most nekem valami mást
Bárcsak minden ugyanaz maradna
Tekintetem mocskos üvegek
És rengeteg ostoba szándék közt
Mitől jobb, ha beszélsz hozzám?
Elég bátor vagyok a váltáshoz?
Bíznom kellene benned megint?
Anyád jobb életet szánt volna neked
Igaza van, mert a vesztes mindig vesztes marad
És te is tudod ezt
De az élet túl hosszú
Mikor nem érhetsz el semmit
Néhány pénzérme, hogy befogjam szájukat
Túl hosszú
Mikor nem imádhatsz semmit
Túl sok ital
Hogy befogjam a számat most
Adj innom valamit és a szerelem morzsáit
Ha meghalnék most a karjaidban
Látnád, amit én látok?
Képes leszek mindent feladni
Mert ilyennek szeretsz
Mindent megadok neked, amit megérdemelsz
Még mindig azt akarod, hogy az ágyadban legyek?
Válaszd őt vagy egy másikat
Én sosem akartam eltűnni
Ha kell, keményen küzdök
Ha akarod, fizetek a szerelemért
Engedelmes leszek, ha ez
Kedvessé tesz mindenki szemében
S aztán távozom vagy magasztallak
De az élet túl hosszú
Mikor nem érhetsz el semmit
Néhány pénzérme, hogy befogjam szájukat
Túl hosszú
Mikor nem imádhatsz semmit
Túl sok ital
Hogy befogjam a számat most
Emlékszel? Még emlékszel?
De sosem szeretnék a múltról beszélni
Még fáradtabbá és unottabbá tesz csak minket
Söpörd el a bűntudatot, ami engem is hozott
Próbáltam jobb ember lenni, de távol minannyiótoktól
Ne említsd a szerelmet, ne is említsd
Emlékszel? Emlékszel még?
Ne említsd a szerelmet
