A folyómeder
A hold
Ragyog le a földre közöttünk
Zápor
Zuhog a királyra és embereire a folyómederben
Most
Most hát találkozunk ennyi év után.
Emlékszel, királyom, emlékszel rám?
Igen, magam előtt látom arcodat.
És ma éjjel azt mondom, tudom, nem ehhez a világhoz tartozunk
A háború megfordult, s ez többé nem változik
Férfivá értem
Férfivá, kiből király lett.
Van munkám a malomnál,
És mikor jött a háború,
Jelentkeztem érted.
Most már minden nap
Küldök levelet a hazaiaknak.
Ó, fogadni mernék, hogy arra az életre vágysz, amit éltél
Nekem nincs vesztenivalóm, csak ez a háború
És azt mondom neked, a háború, mit megvívtam
Hiba volt
És meg kell halnunk
Nos, a lövedékek már a folyómederben dübörögnek.
Dobok peregnek,
És mennünk kell.
Mennünk kell, nyakunkon az ellenség.
Ne térdepelj tovább
És evezz a hídhoz.
Ó, fivérem, ne hátrálj, itt vagyok mögötted.
Tovább, tovább, ki a folyómederből.
Mert mondom neked, a háború, mit megvívtunk
Hiba volt
És meg kell halnunk.
Már nem igazán számít
Ma éjjel egyesülünk
És mikor áttörünk,
Utoljára megfordulok,
A tűzön és esőn át
Látom a király fehér zászlaját.
A király tovább él,
De mindenki
De mindenki más halott.
(Fordította: Kelemen Orsolya)
