Az összes eltűnt repülőgépet szólítva
Mindig magamban beszélek
Ők elvesztek a holokauszt-ég alatt
Némán és szemek nélkül lebegve
Csalódva a sűrű levegőben
Pókhálókra és álmok darabkáira találtak hajukban
Nyarakra és álmok darabkáira találtak hajukban
A cigarettát tartó kéz megremeg, és rámutat
Körbe és körbe és körbe, mondta a nő
Teljesen egyedül vagyunk, mondta a nő
A férfi csak lábaira néz, és tudja, hogy repülnek
Vigyorog, és nekiadja megfehéredett csontjait
Mozdulatlanul állnak
A nő vízként rázza le magáról a halott leveleket
Mindent hátrahagynak
Tudják, hogy a semmiben vannak
És soha nem mehetnek haza
