Halott folyó
A nyomor és bánat folyója mentén
Átvágtázom a sötétségen, és rosszul vagyok
A gondok és csapások országútján
Egész életemet ezen az úton töltöttem
Mikor lesz vége
A küzdelmes utazásnak?
Mondd meg nekem, barátom
Mikor lesz vége?
Azon a távoli helyen lefekszem majd
És alszom, örökre elalszom
Szénfekete bőrcsizmában, ezüstfényű sarkantyúkkal
Kopár földeken vágtázom az éjszaka közepén
Át a sivatagon, át a homokdűnén
De elérem-e valaha az ígéret földjét?
Mikor érnek véget
E nyomasztó napok?
Mondd meg nekem, barátom
Mikor érnek véget?
Azon a távoli helyen lefekszem majd
És alszom, örökre elalszom
Egy sivár és hideg reggelen
A hegyek közé indulok, hol lelkem megpihen
Nem szenvedek többé, nem leszek rabszolga
Lelkem a mennybe száll, a sírba pedig testem
Oda indulok
Ahol nincs bánat
És nincs többé küszködés
Oda indulok
Azon a távoli helyen lefekszem majd
És alszom, örökre elalszom
