Éjszakai portás
El tudom-e valaha is mondani
A szerelem érzését, ami egyre csak tovább él bennem
A félelem a szívemben továbbra is elárulja, merre tartsak
Ismét kóborolni fogunk
Ruháink nedvesek
Félrehúzódunk az eső elől
Arra vágyva, hogy minden helyet megérintsünk, ahol elrejtőzhetünk
A szobában, mi oly sok gyönyört rejt magában
Itt vagyok, egyedül megint
Egy csendes városban, ahol az élet kezdődik
Itt vagyok, és csak csodálkozom:
Az éjszakai portások útnak indulnak
Az éjszakai portások eltűnnek
Egy jelre várok majd
És ha még egyszer valaha is eszedbe jutok,
A szobámban ülök majd, s várok, míg az éji élet elkezdődik
Visszatartom a lélegzetem,
Mindketten dacolunk az idővel újra
Itt vagyok, egyedül megint
Egy csendes városban, ahol az élet feladja
Itt vagyok, és csak csodálkozom:
Az éjszakai portások útnak indulnak
Az éjszakai portások eltűnnek
