Éj
Tavaszom estéjén
Elcserélt gyermekbe botlottam
Tiszta kék folyamként elcsendesült
Szökőkútként áradt
S nem tudtam a részleteket
De igézete váratlan volt
S gyökereim nem nőttek
S a víz hűvös, tiszta
S későn emésztem el őt
S rögtön tudtam
Miféle átkot hordoz
Éj, édes uram, édes Azrael
Hozzád kiáltom e hattyúdalt
Így hát hozzámentem egy koldushoz
Vérlevél, megduzzadva fekszem
S halottas ágyukon kiabáltak hamarosan:
Boszorkány, mit tettél?
Egykor csalogattál, most megöregedtél
Mindez gyanakváshoz vezet
Ahogy elgyengülök, elhervadok
Te vagy, régi jegyesem, ki ifjú marad
Éj, édes uram, édes Azrael
Hozzád kiáltom e hattyúdalt
Éj, édes uram, édes Azrael
Hozzád kiáltom e hattyúdalt
Így napjaim
Szinte változatlanul telnek
Nincsenek banyák, a régi béklyók rozsdállnak
Kivéve a vaksit és az aratódalt
S egyetlen éjnek sem túl korai a hajnal
