Keserű
A félhold fájó, keserű és szomorú
Nedvesek vagyunk, nedvesek és csontig csupaszítottak
Kezeink közül kicsúszik az álom
Az álomhoz kötődünk
Nedvesen, mindig egyedül
Hányféleképpen mondhatsz búcsút
Ez semmi sem volt
Csak egy kis valami
Hány napja álmodozunk
Sokféleképp csak hazugság
Jobb napokon álmodoznék
Ahogy életem hátrahagy
Most bocsáss meg, hogy próbálkozom
Próbálom széttépni
És bocsáss meg a hazugságért
Könnyű, oly könnyű újrakezdeni
