Kansas
Ki lőtte őt hátba – békeidőben
Ki lepte meg őt – lábujjhegyen
Azt az ajtót nem temetheted el háromszor
Takard el a szemed négyszer
Fogaimat Kansasbe mélyesztem majd
Jobban tisztelnek
Ha lassan beszélek és alig lélegzem
Kifogynak majd a mintákból
Ha a családommal bájolognak
Bevallom, látom majd ezt az embert megint
Visszaállítom az órát, és Kansas földjére lépek
Kansasbe megyek
Órán lövöm majd őt – békeidőben
Lábon lövöm majd őt – békeidőben
Eltemeted azt az ajtót – időközben
Háromszor is felveszed majd őt a földről
Férfi vagyok, és élek
Bevallom, én hozom el ezt az embert
Megrázom majd a kezét
Idegen földeken alszom
Visszaállítom az órát
És tavasszal Kansasbe megyek
Tudom, Kansasbe fogok menni
