A hamvak angyalai
A hamvak angyalai
Visszaadják szenvedélyed
Újra és újra
Fénysugaruk
Áttör a sötétségen
És megérint, barátom
Az értelem táncában szállnak
S elvakítanak
Lángokba burkolt szárnyaikkal
Ha visszhangot keltesz
Ők talán emlékeznek majd
Nevedre
A töretlen sötétségben
Hol az üresség kiürül
Egyedül
Nincs kezdet vagy vég
Ahol nincs jó
És rossz sem
Ez meg is felel néhányunknak
Akik falukra függesztik
Az abszurditást
Ha vak kezeid nem kereshetnek
E mértéktelen vizeken át
Akkor lezuhansz
Túl régóta követsz már
Mintákat és
És múló érzéseket
S a teljesség
Mi betölti az idő lüktetését
Már elmúlt
Halljuk hát
A pislákoló hamvak
Nagy csillagképét
Lángoljanak tűzzel
Mindent elemésztve, bevallva
Egyetlen szót, csak egy szót
Ajánlhatok angyalokat
Láttam, hogy egy férfit erőssé tettek
Ó, oly erőssé
Ha szerénységed kimutatod
Biztosan elvisznek
Magukkal visznek
Elmondhatod nekik, ki küldött
Ez talán segít
Hogy magasra juss
Mondhatod, hogy úgy nevetett
És úgy sétált, mint Szent Ferenc
A szeretettel
