Sötétségünk
Átsétálnál velem e város-rémálmokon
És idealista bizonyossággal beszélgetnénk
Azt gondolva, hogy ez nem szakít el egymástól
Fejünket a sötét víz felett tartanánk
Eszményképeknek nincs helye ezen a gépies helyen
Most pedig már nem vagy itt
Koszos ablakon keresztül, mit nem tudok tisztán tartani
Gomolygó füstön keresztül, ami elnyelte a napot
Nem látszol sehol
Azt gondolod, vágyaink még mindig égetnek?
Szerintem a vágyak szakítottak el egymástól
Lennie kell szenvedélynek
Az élet, túlélés szenvedélyének
És ez elválást jelent
Mindenkinek van fegyvere, hogy megküzdjenek veled
Hogy megüssenek, mikor már legyőztek
Túl sok védelem van köztünk
Mindig kételkedve
Mindig rettegve
Mindig kételkedve
Mindig rettegve,
Hogy mint ezek a városi rémálmok,
Elsötétítjük egymás egét
Mikor elhagytuk a metrót, próbáltuk sorsunkat figyelmen kívül hagyni ott
Végtelen falak írott fenyegetéseit
Nem igazolt bűnöket cipeltünk elfojtott hívásokon
Átsétálnál velem most a szakadó esőn?
Összefolyt könnyeinkkel, aztán felszárították a remények
Melyeket hátrahagytunk
Most pedig még jobban esik
