Vörös galagonyabokor
Vérként folyva jött el hozzám
Áradatként, álomként
Megláttam tágra nyílt szemét
Ahogy az égnek dőlt
Beharapta ajkait és hirtelen
A fehérített csendbe nézett
Ujjhegyei lassan kifésülték
Hajából a füstöt
Szökésem arcod elől
Végül biztos elpusztít
Mindig azt reméltem
Hogy e világ beteljesül nekem
A lég körös-körül záportól friss
A rovarvilág csendes
Vörös virág bújik elő
Gyermeki a nő
Az ablakot most kitárom
És lenézek
A lazurit áradásra
Ahogy mindezt elsöpri
Vörös galagonyabokor
Ablakomnál bukkant elő
