A nyár vére
Nevetve rohanok a kígyó állkapcsa felé
Hol Anglia a tengerrel találkozik
Holtak szelek szárnyán utazó, régi álmait lélegzem be
Só, kimondatlan szerelem, elvégzetlen tettek íze
Szemet-lelket égető napsugár-arc
Kísért és vigasztal, elsuttogja mi lehetett volna
Kidőlt fa alatt rejtőző, összetört napokban
Senkit sem hívok, vagy a sosem felelő isteneket
Elolvadt évek és kórság-jövő vár, hogy végezzen velem
A nyár vérébe fulladok
