A kísértés
Üvöltő árhullámokon át közeleg
Fehér ruhás nő, meglovagolva az eget
Megszentelt földre fektetett
Nekem adta béklyóit
Sosem látott helyek, sosem átélt dolgok
Add meg magad nekem, képmása megkísértett
Közeledve felém, öröksége elvakított
Add nekem lelked, képmása megkísértett
Szelek szárnyán jön el hozzám
Legyőzött, gyanakvó lány, a tenger angyala
Törékeny szavaktól, komolytalan ígéretektől körülvéve
Elűzte félelmeim, megbocsátotta könnyeim, elhajította hét évét
S a menny nem oly fényes, mint mikor eljött hozzám azon az éjen
Add meg magad nekem, képmása megkísértett
Közeledve felém, öröksége elvakított
Add nekem a lelked, képmása megkísértett
Szelek szárnyán jön el hozzám
Vérezve rohantam az árnyak közé
Árnyékok közt rejtőzöm, mindig ugyanaz
S szégyen markolja erősen a bűn testét
A pillanatért szeretnek, az elsővel végzel
Eljön a tenger, s halálból a fényre hívja
Elhagyva, hogy éjpengéjével nézzek szembe
Lelkem újra megidézve, sötét refrénjét suttogva
