Belső látomás
Belső látomás
Eltévedtem a felhők közt
Régi babonák válnak
Csúnyán aljassá és hangossá
Nem tudok döntést hozni
Belső látomástól függök
Hogy utat mutasson belül és kívül
Mindent megpróbálok, hogy
Oly őszinte legyek, amilyen csak tudok
Belső látomás vezeti a kezem
Ó, megérted-e valaha is?
Az út üres volt
Valaki karon ragadott
És megnyugtatott, hogy
Nem akar nekem rosszat
És a sötétségben bizalmába fogadta lelkem
Sosem éreztem magam ilyen élőnek
Sosem éreztem magam ilyen teljesnek
Szívem bezártam előtte
Tudom, ez hiba volt
De belső látomás vezet tovább
Mondd, mi mást tehettem volna?
Tekintetem a mélyben rejlő
Hajóroncsok felé fordítom
Elveszett folyók suttognak nekünk
Még akkor is, mikor beszélünk
Tehetetlennek tűnök neked?
Nos, nem látod, amit én, ugye?
Az álmok oly valósak neked,
Hogy nem tudsz tőlük aludni?
Érzem, hogy tüzem haldoklik
Látom, hogy szemem üressé válik
Ahogy visszatérek romlottságodhoz
De a belső látomás él
