Gyöngyökre vadászva
Mélykék búvár, reményünkkel a kezedben
Nem vinnél el egy másik földre?
Tiszta zafír rejlik a homokban
A legsötétebb mélység homokjában
Jöjj velem, nincs mit meg ne tehetnénk
Micsoda higgadtság és kifinomult bűverő
Éjjelente ébren fekszem, s hallom, ahogy hívsz
A legfurcsább vidékeken
Megragadom az esélyt
Korábban nem hallott szavakkal énekelek
Kutattam utánuk, hogy kiejthessem őket
S megbéklyózom magam, mindent kockára téve
Közelebb hozva bennünket a maghoz
Visszaadva kincseit a partnak
S együtt visszaszerezzük, mi a miénk
Gyöngyökre vadászva az óceán fenekén
Hogy dédelgessenek és imádjanak
A napok üresek
Éjek jönnek, hogy kiirtsák a hitet
Behunyom szemem, érzetét nehogy elveszítsem
Ő az, akit követünk
Nála vannak az eltemetett kincsek
Tudom, merre tart, a másiknak búcsút intek
