Elveszve az ürességben
Elveszve az ürességben – a kígyóval a szívben
A folyók vörösek, mélyek – hogy álomba taszítsanak
A magány érkezése – hogy az ősz bölcsőjébe hulljak
Hideg és aljas ölelés – ahogy a tél itt hagyja fájdalmát
Az ördög tovább dalol
A szél egyre erősödik
Az ördög oly régóta dalol
És minden könnycsepp hiába hullik
Elveszve az ürességben – lángod árnyékában
Semmi nem gyógyítja be a sebet – semmi nem töri meg az átkot
Ez a céltalan elégia – a sötétség, mi betakar
Elveszve az ürességben – e gyászének követ
Az ördög tovább dalol
Arany mélységéből
Oly régóta dalol
Soha nem éreztem ilyen fájdalmat
Elveszve az ürességben
Elveszve az ürességben
Elveszve az ürességben
Elveszve az ürességben
