A korcsok
Ha nem vagy elég bátor
Hogy elmondd nekem, ki vagy
Ha nem nézel ki elég jól
Akkor nem juttatsz messzire bennünket
Leporoltam gyermekkorod
Az enyém neked adtam, hogy osztozzunk benne
A zsebembe nyúlhatsz
Van ott elég apró mindkettőnknek
Te lennél az utolsó?
Elsőnek kellett volna lenned
Játszottál velem, ahogy az elferdült mindenségbe vetettél
Úgy érintettél meg
Ahogy senki más a világon
Még azt sem tudom, fiú vagy lány vagy-e
Szeretem, ahogy megérintesz
Mert mi vagyunk a korcsok
Éld át velem a fényt és a sötétséget
Egy utazáson az ismeretlenbe
Míg ma éjjel megvadulunk
A hotelben egy költővel találkoztam
Éppen múlt éjjel
Azt mondta, Aberdeenben él
S szeretném elvenni életét
Aztán két lányt találtunk
Ugyanolyan fürdőruhában
Míg ő a hajamat festette volna
Legalább hadd színezzem át
Úgy tűnik, mostanában megrekedtem
Annál, ami tényleg vagyok
Ezt egy képen
Vagy fotón nem láthatod
De szeretem, ahogy megérintesz
