Csinos lányok sírokat ásnak
A homokban, az öbölben
Van egy gyors és egyszerű módja – mondod
De mielőtt bemutatnád
Én inkább közlöm:
Nem az a férfi vagyok, akinek gondolsz
Nem az a férfi vagyok, akinek gondolsz
És a Bánat édesgyermeke
Nem mosolyog majd bárkire
És csinos lányok sírokat ásnak
Ó
A móló végén, az öböl végén
Megragadod a karom, és azt mondod:
Engedj a vágynak, add meg magad a vágynak,
Az ég tudja, hamarosan porrá leszünk…
Ó, nem az a férfi vagyok, akinek gondolsz
Nem az a férfi vagyok, akinek gondolsz
És a Bánat édesgyermeke
Nem kel fel majd bárkiért
És csinos lányok sírokat ásnak
Ó, igazán?
Lehettem volna vad
És lehettem volna szabad
De a természet kibabrált velem
Ő most akarja
És nem fog várni
De túl durva
Én meg túl érzékeny vagyok
Aztán, a homokban
Egy másik férfi fogja kézen
És mosoly deríti fel ostoba arcát
(ahogy kell)
Elvesztettem a hitem a nőiességben
Elvesztettem a hitem a nőiességben
Elvesztettem a hitem
Ó
