Menetelő dal
A ködös gondolatok vadonjában
Elméd visszavágóival küzdve
És üres síkságokon sétálva
Ahol a sivatagok oly nyugodtak
Még a fullasztó záporok is
Szolgálj tovább
E menetelő dalra
Húzd ki magad
Mozdulatlan tekintettel
A dobütés elhal
A cintányér sézttörik
A sár vastagodik
A fulladás vágyától
Lábaid a földben
Csizmád belesüpped
A rég elveszett gondolatok
Emlékeivel süllyed
És hatalmas hadseregek
Vívják harcaikat
Elveszve a sötétségben
Elveszítik látásukat
Ereid a lövészárkom
A fegyver a sajátom
Suttogások hullnak alá
Gyenge nyöszörgéssel
Karok és lábak
Fogak és köröm
Törékeny társaink
Bukásra rendeltettek
Mert ez a sereg
Átszáguld most
Így vezérek és bajtársak
Búcsút intek mindőtöknek
