Gyámoltalan gyermek
Te leszel hát az anya
Én pedig bolondod
Elrejtőzöm mélyen belül
Karmazsin medencédben
Iszapos víz ömlik
Redőid alatt
Nem hagysz lélegezni
Nem hagysz elmenni
Most te leszel az idegen
Én pedig fehérbőrű fiad
Befeketíted ártatlanságom
Cukorral és ópiummal…
A gyermekek fuldokolnak
Lent, nyirkos barlangodban
S te voltál az anya
Én pedig alvó szolgád
Védj meg az erőszaktól
Tarts hűvös ajkaid közt
Kedvességgel kábítasz el
Így úgy tehetek, mintha léteznék
Te leszel az egyetlen gyermek
Emlőidet szopom majd
Benzinnel táplálsz
Fejedbe égetem nevem
